Telemann, a norvég drámaíró feleségével és három gyermekével egy bajor kisvárosban tölti a nyarat. Miközben igyekszik meggyőzni nemcsak feleségét, de saját magát is, hogy egy színdarabon dolgozik, mely “maga az ősenergia, az életet is veszélybe sodró elemi erő”, valójában a dús idomokkal megáldott sztárséfről, Nigella Lawsonról ábrándozik. Bár a házaspár csak egy kellemes nyaralást akart, egész kapcsolatuk veszélybe kerül – és mindennek tetejébe még az angolul egy szót sem beszélő vendéglátó családdal, Baderékkel is dűlőre kell jutniuk…
Erlend Loe legújabb regénye szinte maga is dráma: hétköznapiságukban groteszk párbeszédtöredékek sorozata, melyek rendkívül pontosan és éleslátóan mutatják meg egy céltalanul sodródó, a széthullás határán egyensúlyozó házasság történetét. A szerző szokása szerint egyszerre nevetteti meg és ejti kétségbe az olvasót azzal, hogy a mindenki számára ismerős szituációkat új megvilágításba helyezi.
„Alszol?
Nos, mit gondolsz?
Mondhatok valamit?
Mondd.
Nagyon fontosnak tartom, hogy kimondjuk, mit gondolunk egymásról, bármiről legyen is szó.
Nem félsz, hogy a szavaim leforráznak majd?
Állok elébe.
Mikor kezdjük?
Most rögtön.
Oké. Rettenetesen felingerel, hogy felversz ilyesmi miatt, mikor már majdnem elaludtam.”

Vegyesbolti csendes napok